Könyvtáros törökülésben

Hétfőn nem dolgoztam; ennek az az egyszerű indoka volt, hogy nem is voltam a városban: többedmagammal blogKerekeztem a szegedi Somogyi Könyvtárban. Oros Sanyi szerintem teljesen gördülékeny és élvezetes egyengetésével számos érdekes és értékes témáról esett szó a könyvtári és egyéb blogok világából, tapasztalat-megosztással megspékelve. Sajnos a nagy izgalomban elfelejtettem jegyzetelőholmikat vinni magammal, így nem tudok részletesen beszámolni az elhangzottakról, de engedtessék meg nekem, hogy elmondhassam még egyszer ugyanazt, amit zárszóként Szegeden is hangoztattam: a blogolás akkor működik igazán jól, ha az ember a személyiségét tudja belevinni, és még ha a munkája is a naplóírás (azaz komoly marketingcélokért folyik a küzdelem a web2.0 hatalmas és egyre növekvő színpadán), akkor is igyekszik szórakozásként tekinteni rá; (micsoda eretnekség van készülőben!) önmaga képére formálni egy kicsit a felületet, ahol otthon érzi magát. És a másik oldalon: képes egy kicsit az olvasók fejével is gondolkodni, megérezni, vajon mi érdekli őket. Leírva talán nehézkes és ijesztő lehet, de a kedves olvasó elhiheti; csak az elkezdéshez szükségeltetik az akarat!

A reggeli vonatom az árvíz miatti lassújelek okán csaknem húsz perces késéssel érkezett meg Győr állomásra, ahonnan én, mint a kilőtt nyílvessző indultam a könyvtár felé (hozzá kell tegyem, a sietségre semmi különös okom nem volt, van némi összegyűjtött pluszom, de azért nem túl jó érzés késve érkezni, még akkor se, ha nem szankcionálják).

Reggel egy kis visszaosztás a polcokra, csak amolyan ujjgyakorlatnak és bemelegítésnek, majd jó adag raktári munka. Az olvasói terek polcai több helyen túlzsúfoltak, ami az állományellenőrzés sebességére kártékony hatással lenne; no meg az átlagos olvasó sem szeret hosszú percekig birkózni a könyvvel, amelyet kiválasztott. Emellett azt sem kedveli, ha kihúzva a dokumentumot, további öt hullik a földre a súrlódási (no meg a gravitációs :)) erő nagysága miatt. Szóval most a kevésbé keresett példányokat kocsikon a raktárba hordjuk, ahol sorbarendezés után kerülnek fel a polcokra. A probléma ott kezdődik, hogy lassan már a raktár kapacitása is kevésnek tűnik; és még oly messze a vágyott költözés! (Aprópopó: június 17-én körbevezetnek bennünket a készülő könyvtárépületben, már nagyon kíváncsi vagyok, mi hol lesz).

Kisfőnök javaslatára ezután a könyvtár jegyzetállományának estem neki, keresve a raktári rend anomáliáit, ebben az előzetes információnak megfelelően jóval több probléma volt, ezért lassabban is haladtam vele; ráadásul volt polc, amelynek neki sem tudtam fogni, olyan szorosan simultak egymás mellé a dokumentumok, kihúzni sem tudtam őket.

Valami fazon járkált ma az irodánkban az egyik kolléganő szerint; még szerencse, hogy az ajtó nyikorog és messziről hallhatjuk az ilyesmit. Nem tűnt el semmi a személyes holmijaink közül, sem a gyűjteményből, de a jövőben óvatosabbnak kell lennünk.